Durva, de eddigi munkásságom során most először fordult az elő, hogy az időhiány kihatással volt a történet alakítására. Eredetileg a Saturday AM 7. számába egy 11 oldalas részt szántam, ami le is zárta volna a 3. fejezetet, azonban félúton rá kellett döbbennem, hogy ilyen körülmények között jó, ha a 7 oldalas minimumot sikerül teljesítenem. (Egy számban 7-14 oldal között kell leadnom anyagot). Így hát nem volt mit tennem, mint átvariáltam úgy az egész 3. fejezet második felét, hogy két részre bontottam, vagyis 11 oldal helyett 14 oldalasra kerekítettem az eseményeket. Most először értettem meg, hogy miért van sok heti mangában annyi időhúzás – persze eddig is sejtettem, de azt hiszem most éreztem át először azt a stresszt, amikor kénytelen vagy megváltoztatni a terveidet a határidők miatt. Bevallom elég furcsa, kettős érzés ez, egyszerre éltem meg egyfajta kudarcként, mert először nem sikerült tartanom a célkitűzésem, másrészt benne van az a fajta pozitivizmus is, hogy profikhoz hasonlóan kellett megoldanom egy problémát. Nem tudom, hogy ez érthető-e egyáltalán, de ennél jobban nem tudom kifejezni a gondolataimat.  ^^”

Magáról a fejezetről néhány gondolat. A harmadik fejezet első feléhez mérten egész biztos, hogy ez az epizód jóval laposabban jön át, főként, hogy itt javarészt csak beszélgetés zajlik, amit meglehetősen nehéz volt változatosan papírra vinni, de azt hiszem sikerült egy két érdekesebb beállítást belevinnem. ^ ^

Ami magát a konkrét tartalmat illeti, relatíve közel maradt a régi verzióhoz, avagy, hogy szóba kerül a vizsga, amin Ayuminak is részt kéne vennie, azonban a körülményeket teljesen megváltoztattam, ezúttal már a Remake logikusan felépített jogrendszerére támaszkodva.

És mivel erről nem nagyon tudnék tovább spoilermentesen írni, egyszerűen csak berakok nektek ide egy szép nagy fehér teret, hogy a no-inglis se okozzon problémát. ^^

S: Ayumi! Hahó! Ébredj fel, Ayumi!
A: Mi…? S: Minden rendben, csak egy kis ideig voltál eszméletlen. Jobban vagy?
A: Nem…
R: Ahm… Jóvanna, bocsi…
S: De figyi, tudtad, hogy van ilyen erőd? Vagy történt már ilyesmi korábban is?

A: Nem. Soha.
A: Mi ez az egész? Mi történik velem?
S: Csak annyit érzünk… tudunk biztosan, hogy amit az előbb csináltál, arra csak saigami képes.
A: De mégis, hogy? Hogy lehetnék valami, amiről azt se tudtam, hogy létezik?

R: Vannak olyan erők ezen a világon, amik akkor is léteznek, ha nincs rájuk magyarázat.
R:  Akár érted, akár nem, attól még saigami vagy.
A: Nem akarok semmiféle erőt.
A: Nem akarom ezt az egészet.

S: Hány éves vagy?
A: Haa?
S: Hány éves vagy?!
A: 16… de ezt most miért…?
S: Basszus! Ez így nagyon nem jó!
S: De tuti?
A: Öhm… igen?
R: Szerinted ezt mégis, hogy nézné be?
A: De mi a baj ezzel?
S: Az, hogy 16 fölött már nagykorú saigami vagy.

A: Én ezt nem értem.
R: Már te is a Saigami Rend fennhatósága alá tartozol. És mindaddig, amíg nem vagy felavatva, a jogaid korlátozottak.
A: Ez mit jelent?
S: Azt, hogy ha velünk akarsz jönni, neked is be kell lépned a Rendbe.

S: Mint egy nemesi klán tagja, én garantálhatom a szabad jogokat egy civil útitársnak, de mivel nagykorú saigami vagy, már nem számítasz civilnek.
R: Képtelenség, hogy levizsgázzon!
A: Vizsga? Milyen vizsga?!
S: A felavatási vizsga a Rendbe lépés követelménye. Ez miatt megyünk Zaoszba.
R: Ha letesszük a Rend katonái leszünk, és ezáltal mentesek minden más ország, határ és törvény alól. De amíg nem vagy bent,

R: Addig röghöz vagy kötve.  
A: És akkor… most mit csináljak?
S: Csak vizsgázz le velünk együtt!
R: Sean, ez őrültség!