Az első Rajzolj Senyvel tutorial - Rajzeszközök minden mennyiségben :D

Rajzeszközök Tutorial

Gyakran kapok üzeneteket kezdő rajzolóktól (mind mailben, youtubeon vagy épp devin), hogy adjak nekik tippeket – legtöbb esetben az első amiben tanácsot kérnek az az, hogy milyen eszközt használok és, hogy nekik mit ajánlok. Úgy gondolom, hogy a legjobb ha mindenki a hozzá leginkább passzoló eszközt használja, de nem árt egy kis segítség sem, hiszen annyi rajzeszköz áll a mai képregény rajzolók rendelkezésére, hogy jobbnak látom írni erről egy rövid tutorialt, legjobb tudásom szerint. Kezdjük is!

1.       Papír

Milyen típus, mekkora? Ez igazából tényleg ízlés és célfüggő. Legelső sorban érdemes figyelembe venni, hogy hova szánjuk alkotásunkat. Amennyiben nyomtatásban, kötet formában gondolkodunk, érdemes minél nagyobb méretben elkészíteni az oldalakat. Ennek az oka abban rejlik, hogy minél inkább lekicsinyítjük majd az oldalakat a nyomtatásban, a vonalak és a rajzok annál inkább finomabbak, letisztultabbak lesznek, a bizonytalanabb vagy firkásabb vonalak is határozottá, korrekté vállnak egy erős kicsinyítés után. További pozitívuma a nagy méretnek, hogy nagyobb papíron a részleteket is minél jobban ki tudjuk dolgozni, ezzel növelhetjük munkánk profizmusát. Nagy méretben való dolgozáshoz elsősorban az A3 vagy B4 méret ajánlott, ennél nagyobban legfeljebb plakátok rajzolása esetén van szükség. Az A3 pozitívuma, hogy könnyen beszerezhető, hiszen hazai standard méret, míg a B4 méret minden esetben erős wtf reakciót vált ki a kereskedőkből XD A B4 valójában a japánban használt standard mangákhoz, így csábító, hogy ilyen papírt használjunk, erre két megoldást tudok javasolni: vagy vegyetek A3as papírt és ezt vágjátok le B4 méretre, vagy különböző mangás kellékeket árusító webshopokban be lehet szerezni speciális B4 manga papírt mely nyomtatási segédlettel is el van látva. Bár van egyfajta profi feelingje ilyen speciális papírt használni, de az árának a feléből itthon is elő lehet állítani a nyomdai méretezéssel ellátott papírt, csak pár percet és némi méricskélést vesz igénybe.
De mielőtt még mindenkit rábeszélek a minél nagyobb papírra vegyük a negatívumait is: a legtöbb háztartási szkennek kizárólag A4es méretben kapható, így ez igencsak megnehezíti a digitalizálási folyamatot. Tehát amennyiben nagy méretű papírt kívánunk használni, vagy tegyünk szert egy nagyobb méretű szkennerre, vagy keressünk egy olcsó printstudiót, ahol tudnak nagy méretben szkennelni, vagy két részletbe szkenneljük be az oldalunkat és rajzprogram segítségével összeillesztjük az oldal részeit.

Amennyiben nem feltétlen nyomtatásban gondolkodunk, vagy egyszerűen csak a fenti okok miatt nem kívánunk vagy nem áll módunkban nagy méretű papírt használni, marad a jól megszokott A4 méret. Jó hír, hogy amennyiben nyomtatni szeretnénk A5 kötetméret esetén ez a papírnagyság is megfelelő, hiszen végül fele akkora lesz majd az oldal. Negatívuma, hogy kevésbé lehet kidolgozni a részleteket, és a nyomtatási keretek miatt kevesebb helyünk lesz majd a rajzolásra, mint a komplett A4 méret.
Ha azonban nem tervezünk nyomtatást, csupán webmangában gondolkodunk, bőven megfelelő az A4es méret is, hiszen ott nem kell ügyelnünk a nyomdai keretekre, és digitális formában is kicsinyíthetünk az oldalon a finomítás érdekében.

A papír típusát elsősorban a súlya és fatartalma határozza meg. A papír kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy milyen eszközökkel kívánunk majd dolgozni rajta. Amennyiben csak ceruzával kívánunk dolgozni érdemes fatartalmú, nehezebb papírt választani, hogy bírja a grafit és a radír okozta elnyüvést, és hogy ne maszatolódjon annyira. Ha tintával kívánunk dolgozni mindenképp a famentes papír lesz a nyerő, mert nem szívja magába annyira a tintát, így nemcsak spórolunk, de abban is biztosak lehetünk, hogy nem fog futni a tinta.
Persze ettől függetlenül a legjobb ha mindenki kísérletezik azzal, hogy neki mi a legjobb, legkényelmesebb. Nekem személy szerint a Dipa művészkarton és a Pax műszaki papír fekszik a legjobban, ezek mind árban mind minőségben kielégítőek számomra, így én rájuk esküszöm.

2.       Ceruza, grafit, rotring

Ezt szintén azzal kezdeném, hogy ízlés függő, rengeteg márka és típus létezik, lehet, hogy Neked épp nem az lesz a bejövős, ami nekem – szóval kísérletezz bátrad ;)
Amit viszont érdemes figyelembe venni – amennyiben grafitmunkákat készítünk érdemes több fajta puhasággal dolgozni a H-tól a B9-ig, hogy minél nagyobb skálán tudj mozogni. Amíg grafitos oldalakat rajzoltam, a skiccekhez B2-es méretet használtam, a kontrasztokhoz és az árnyékoláshoz pedig puhább, B4, B6, és B8 változatokat.
Amennyiben tintával kívánjuk kihúzni a rajzainkat érdemes minél keményebb cerkát választani, hiszen grafitos vonalaink úgyis radírmorzsaként végzik a papíron. Minél keményebb egy ceruza annál halványabb vonalakat hagy, és annál könnyebb lesz likvidálni őket. Tehát ajánlott a H, HB, legfeljebb B puhaság. Továbbá nagyban megkönnyíti a dolgunkat ha ceruza helyett rotringot használunk, így megkíméljük magunkat attól, hogy a vonalak elvastagodnak, és még csak hegyezni sem kell.
A ceruza vagy a rotring hegy kiválasztásánál érdemes a minőségibb darabokat keresni, mint a Herlitz, Koh-i-noor vagy a Pax, ezek szebben és jobban siklanak a papíron, illetve nehezebben is törnek. Maga a rotring kiválasztásánál már nem feltétlen szükséges a márkás darabokat keresnünk, sokkal fontosabb a kényelmes fogás. Nekem pl. hiába van egy drága Zebra rotringom, egyszerűen nem használom, mert nekem túl vékony és néhány vonal után behasít a fájdalom a csuklómba. Persze lehet, hogy másnak, aki másképp tartja a ceruzát, pont ezek a vékonyabb fajták fekszenek, nekem speciel minél vastagabb annál jobb, jelenleg a Sakura Sumo Grip rotringja repít az egekig rajzolás közben :D

Nem reprodukálható vonalak: Vagyis olyan vonalak, amik eltűnnek nyomtatáskor/szkenneléskor. Külföldön erre speciális kék rotringhegyet és ceruzát használnak (itthon viszont nehéz beszerezni ilyesmit). Ennek a lényege, hogy a halványkék vagy cián szín fekete fehér szkennelés vagy nyomtatás esetén eltűnik, így ha ilyen vonalakkal rajzolunk a tintaréteg alá, még csak radíroznunk se kell, kizárólag a fekete vonalaink fognak látszani – ami azért elég csábító lévén időt, radírt és energiát spórolhatunk vele. Amennyiben szeretnénk ilyet használni vagy rendelhetünk, vagy vadászhatunk papírboltban színes rotringbetéteket (néha lehet találni – probléma csupán, hogy ezek nem túl minőségiek, közelebb áll a műanyaghoz, mint a ceruzabélhez -_-) avagy vadászhatunk színes kék cerkákat. A lényeg, hogy ha ilyet keresünk mindenképp a minőségibbeket keressük – nekem pl. egy Prismacolorom van, amit még radírozni is lehet hibák javítása esetén.
Nem reprodukálható szín továbbá a sárga is, ezzel csupán az a probléma, hogy kifolyik az alkotó szeme, ha ilyennel skiccel, így ha lehet ne nagyon kísérletezzetek vele XD 

3.       Kihúzó eszközök

Amennyiben minőségi, és/vagy nyomtatható munkát szeretnénk elkerülhetetlen, hogy kihúzzuk valamilyen tintás eszközzel a rajzainkat – ezzel biztosítva a kellő kontrasztot, dinamikát, letisztultságod és reprodukálhatóságot rajzainknak. Az, hogy milyen eszközt használunk erre függ elsősorban a pénztárcánk terhelhetőségétől és kezünk magabiztosságától is. Vegyük hát sorra a legalapvetőbb lehetőségeket.

Tradicionális tustollak: Ez az a típus ami a legautentikusabb képregény készítő eszköz, a legtöbb hagyományos úton gyártott képregény és manga ilyenekkel készül. Előnyük, hogy változatos, dinamikus vonalvezetést enged meg használójának, és ad egyfajta összképet a rajznak, ami más eszközökkel nem igen utánozható. Negatívuma, hogy pokoli nehéz megtanulni használatát, nem a legolcsóbb, és elég sokat lehet vele bakizni, lévén folyamatosan mártogatni kell a tintába, ami lehetőséget ad olyan balesetekre, mint az oldalra csöppenő tintapaca, a tintás flakon felborítása, vagy épp a frissen felmázolt vonalaink elkenése. Kezdők részére semmiképp se ajánlom ezt az eszközt, mivel magas koncentrációt, és biztos kezet, vonalvezetést igényel. Ugyanakkor egyszer mindenkinek érdemes kacérkodnia vele, mert a sok negatívumától eltekintve nagyszerű eszköz, van egy felejthetetlen feelingje annak, ahogy a tollszár serceg a papíron *_*
Ha ilyen tollakat akarunk használni többfajta alternatíva közül választhatunk:

-          G-pen – ez a japánok által kifejlesztett és leginkább használt verzió. Rugalmas, változatos, dinamikus. Szokás mondani, hogy az igazi mangák csak ilyennel készülnek (ami persze marketingfogás, szóval nem feltétlenül kell beugrani neki, de tény, hogy a G-pen nagyon profi) Negatívuma, hogy nehéz kezelni, rengeteg gyakorlás kell ahhoz, hogy megfelelő vonalvastagságot érjünk el vele, és Magyarországról csak netes rendelés útján érhető el.

-          Hagyományos tustollak – ezek az itthoni művellátókban beszerezhető darabok, rengeteg típus létezik belőlük, és bizony lehet olyat is találni, ami nagyon hasonlít a G-Penre, így nem feltétlenül kell Japánból rendelnünk, hogy igazi mangás hatást érjünk el ;) Érdemes több fajtát is kipróbálni belőlük, vastagabbat, vékonyabbat, előbb-utóbb mindenki megtalálja a maga kedvencét.

-          Nyestecset – ez elsősorban az amerikai képregényesek eszköze. Rendkívül változatos vonalakat lehet vele produkálni, viszont nehéz kezelni, és méregdrága.

-          Crowquill(vagy Varjútoll magyarosan) hasonló a hagyományas tustollakhoz (az eredeti madártoll pennák mintájára készült, innen is a neve), de elég macerás a tárolása, használata, így én nem annyira ajánlom.

Amennyiben ezek közül valamelyikre esik a választásunk, a legfontosabb, hogy ne sajnáljuk az időt és az energiát a gyakorlásra, mert ezek használata bizony ezt igényli. Továbbá mindennél fontosabb, hogy minden használat után megfelelően mossuk el felszerelésünk, ne hagyjuk, hogy rászáradjon a tinta, nem olcsó termékek ezek, így becsüljük meg őket.

Csőtollak, tűfilcek: Ezek már szélesebb körben elterjedt, igen közkedvelt kihúzó eszközük. Legnagyobb pozitívumuk, hogy széles választékban hozzáférhetők, könnyű kezelni őket, és tartásuk nem igényel különösebb odafigyelést (kb. csak arra kell figyelnünk, hogy a kupakot jól rárakjuk XD). Léteznek persze a grafikai csőtollak, melyet elsősorban építészmérnökök, grafikusok használnak, ám ezek nem csak drágák, de karbantartásuk borzasztó nehéz és körülményes, így helyettük inkább a felhasználó barátibb társaikat mutatnám be.

Tűfilcek – többfajta hegyméretben kapható, eldobható kihúzó eszközök. Két nagy típusra oszthatók, vízbázisúak és pigment vagy alkohol bázisúak. A vízbázisúak olcsóbbak, ám víz vagy markerek hatására elkenődik, szétfolyik, és idővel elhalványul színe, a papír hátulján lilás elszíneződést hagy hátra. Legelterjedtebb példája a stabiló tűfilcek. Ezek nagy színválasztékban kaphatóak, és nagyon olcsóak. Hátránya a fent említett vízbázis, valamint, hogy kizárólag 0.5-ös vastagságban kapható (illetve nekem még nagy problémát okozott, hogy szörnyen vékony, így elég kényelmetlen volt számomra a használata). Ezt a stabilós fajtát azoknak tudom ajánlani, akik ki szeretnék próbálni a tintás kihúzást, de még nem érzik biztosnak a kezüket, és nem szeretnének nagyobb összegeket rááldozni erre a kísérletre. Amolyan bemelegítő darabnak tökéletes.

A másik csoport ugyebár az alkohol vagy pigment bázisú tűfilcek. Ezek sokkal markánsabb színűek és nem mossa el őket sem a víz sem a markerek, és legnagyobb pozitívumuk, hogy a hegyméretek széles skáláján mozog. Több márkában kaphatók, én most az általam használt két típust mutatnám be, az Edding és a Copic formájában:

Edding artliner – egy közepes árkategóriát képvisel, 0.1, 0.3, 0.5 és 0.7-es méretben kapható, nagyon kellemes, jól használható tűfilc. Azoknak ajánlanám, akik minőségibb de nem túl drága kihúzót akarnak. Elég sokáig húzzák, és csak annyiban maradnak el a Copictól, hogy nem olyan széles a vastagságskálájuk, és fakóbb fekete színben fognak.

Copic Multilner SP – ez a másik eszköz, ami „ezzel csinálhatsz igazi mangát” marketing-szlogen alatt fut XD és bár ezt baromságnak tartom, kétség sem férhet ahhoz, hogy ezek a csőtollak talán a legjobbak a hazai pályán a kihúzáshoz. Legnagyobb pozitívumai, hogy baromi széles hegyskálájuk van (0.03, 0.05, 0.1, 0.2, 0.3, 0.4, 0.5, 0.7, 0.8 és 1.0) gyakorlatilag a nevetségesen vékony vonalakat is könnyedén ki tudjuk vele húzni (kis probléma lehet viszont, hogy a 0.03-as vonalak könnyen eltűnnek szkenneléskor >_<”). Másik óriási előnye, hogy minden része cserélhető, a hegy és a tintapatron is, tehát gyakorlatilag magára a komplex csőtollra csak egyszer kell beruháznunk (ami azért elég borsos áru) de utána potom pénzért pótolhatjuk az elhasználódott részeket. Előnye még, hogy igazán erős, fekete vonalakat húz, kenterbe veri a tűfilceket, hiszen radírozás és idő múlásával se fakul meg úgy, mint olcsóbb társai.

Pigma Micron – bár azt írtam, hogy csak az általam használt típusokat elemzem, úgy gondolom ezt a típust is meg kell említenem, lévén, hogy a Copic méltó vetélytársáról van szó, Amerika szerte ez a márka hódít, és minőségében ez áll legközelebb a Multinerekhez. Pozitívumának tartják, hogy némi használat után kissé megpuhul a hegye, ami változatosabb vonalvezetést tesz lehetővé.  Negatívuma, hogy itthon nem igen lehet hozzáférni.  

Ezek lennének tehát a sima hegyű kihúzók, összegezve, használatuk egyszerű, gyors és olcsó, viszont legnagyobb hátrányuk, hogy egysíkú vonalakat húznak, csak idő és energia ráfektetésével lehet elérni, hogy némileg változatos és dinamikus vonalakat produkáljunk vele. Azt is szokás mondani, hogy a tűfilcek vonalvezetése tiszta, de rideg. Ettől függetlenül én mindenképp ezek használatát ajánlanám a hagyományos tollak előtt, mert a használata ad egyfajta magabiztosságot a vonalvezetésnek, amire teljes mértékig szükségetek lehet a tradicionális eszközök esetében.

4.       Egyéb alap és nem alap, de hasznos kellékek

Ide jön ömlesztve minden olyan, amit annyira nem kategorizálnék, de szükséges vagy praktikus ha ilyennel is rendelkeztek.

-          Radír – ebből a minőségibb darabokat ajánlom, hogy ne maszatoljanak, és minél jobban eltűntessék a cerkás vonalakat. Érdemes két fajtát használni, egy puhát és egy keményet, hogy mind az apró, mind a nagy felületeket könnyen lehessen kezelni. Praktikus dolog még a gyurmaradír, ami nevéből is kitalálhatóan gyurma módjára formázható, így mindig az adott radírozandó felülethez igazíthatjátok a radír alakját. Ezt leginkább a grafitos művekhez ajánlom, ha tintával húztok elég az ipari mennyiségű puha radír – személyes kedvencem a Stablio Exam Grade-je nemcsak menő a fekete színe miatt, de elég szolídan is morzsázik.

-          Vonalzók – 3 fajta a legalapabb: egy derékszögű, egy hosszú és egy rövid egyenes. Ezek elengedhetetlenek. Vannak még úgynevezett ívelt vagy görbe vonalzók is, ezekből is praktikus ha van egy készletünk raktáron, jól jönnek az effektek vagy egyéb ívelt vonalak profi rajzolásához.

-          ragasztószalag és rajzszögek – praktikus az effektekhez, perspektívákhoz

-          fénytábla – másnéven másoló táblának is nevezik, lényege, hogy alulról megvilágítja a papírt, aminek segítségével könnyen másolhatunk át referencia vonalakat, illetve a lapot megfordítva könnyen ellenőrizhetjük és javíthatjuk a saját hibáinkat. Negatívuma, hogy elég drágák, pozitívuma, hogy könnyen előállítható otthon XD Az enyém is házikészítésű, egy neonlámpa, egy üveglap és némi faroslemez románcából született.

-          hibajavító festék, vagy fehér tinta – hibák javítására

-          fekete markerek – prosztó magyar nyelven alkoholos filcek – nagyobb fekete felületek kitöltésére

-          szkenner – a rajzok digitalizására

-          rajzprogramok – mint photoshop, gimp, mangastudió és társaik a digitális munkákhoz. Ezekről külön tutorial szól majd.

-          tablet – avagy digitális rajztábla – tény, hogy praktikus, de tévhit, hogy nélkülözhetetlen. Leginkább akkor éri meg ha többet alkotunk a gép programjaival, mint hagyományos úton.

Nos ennyi lenne az rajzeszközök tutorial első nekifutásra, ha bármilyen kérdésetek, észrevételek van, vagy valami nem tiszta írjatok bátran egy hozzászólást, válaszolni fogok mindegyikre. J