2012.07.01. 21:02, Seny
Avagy így születnek a szereplők nálam.
Karakterek alkotása
Ha egy képregénynek a történet a gerince, akkor a karakterek a szíve. ők azok, akikkel az olvasó azonosul, kapcsolatba lép, az ő kommentálásukkal, világnézetükkel barangolja be az általunk alkotott világot és történetet, elengedhetetlen hát, hogy kellő alapossággal és odafigyeléssel hozzuk őket a világra.
De hogy is születik egy szereplő?
Én két ilyen folyamatot különböztetnék meg:
1. amikor a karaktert helyezzük bele egy már kitalált történetbe
2. amikor a karakterhez találunk ki egy világot
Két teljesen különböző folyamat, de nem tudnám egyiket a másik fölébe helyezni, hogy melyik az eredményesebb, legfeljebb azt, hogy melyik az egyszerűbb. A munkáim közül a CosPlayBoy és a Prince az első módszerrel készült, az R.P.G., a Fake wish és a Saigami pedig a másodikkal, holott az első módszer jóval egyszerűbb. Miért? Mert van egy keret, amihez lehet igazodni, könnyebb hozzáadni egy szereplőt a történethez, mint a semmiből elővarázsolni valamit. Ugyanakkor megvan az a "negatívuma" hogy kötöttebben kell gondolkodni. Leginkább talán a rövid, one shot történetekhez tudnám ajánlani ezt a módszert, mert gyors és célratörő, kifejezetten egyszerű és praktikus.
Ettől függetlenül én talán a második módszert szeretem jobban, mert bár sokkal nehezebb, nagyobb szabadságot ad alkotás terén. Ha egy rajzos hasonlattal akarnék élni, akkor az első módszer a "rajzolj valamit egy adott témában pl. nyár" a második pedig "a rajozlj valamit." Érezhető a különbség nem? :)
Persze attól még, hogy levezettem ezt az ideológiámat még nem kerültünk közelebb a dolog mikéntjéhez.
Vannak azok az esetek, amikor a karakter csak úgy adja magát. Kipattan egy szereplő a fejedből, és gyakorlatilag önálló életet él, minden helyzetben tudod, hogy mit fog mondani és csinálni, gyakorlatilag te csak közvetíted az ő show-ját az olvasó felé. Ez roppant jól és egyszerűen hangzik, de azért valljuk be, ez a ritkábbik eset. Az én karakter-tárházamban egyedül a CosPlayBoyos szereplők ilyenek, de ők is csak azért, mert magunkról, a BATár tagokról lettek mintázva, így leginkább csak arról van szó, hogy nagyon jól ismerem a csapatot :)
Persze ezzel nem akarom azt állítani, hogy minden szereplőmnél görcsösen gondolkodnom kell, hogy az adott szituációban mikét viselkedjen és vélekedjen, de nem jön ilyen természetesen, hiszen ahhoz, hogy életre keltsem nem a saját fejemmel kell gondolkodnom, hanem az ővével. És bizton állítom, hogy ez így van jól. Ha minden karakterem úgy viselkedne, és gondolkodna, mint én, akkor egy csodás klónhadsereg népesítené be a történeteimet, és az minden lenne csak izgalmas nem xD
Fontos tehát, hogy egyéniségeket akarj teremteni, és itt még fontosabb lefektetnem azt az alapszabályt, hogy vannak a főszereplők, a főbb szereplők, a mellékszereplők, és van a többi töltelék. Persze ezt nyílván mindenki magától is tudja, de amikor szereplőket alkotunk elengedhetetlen, hogy tudjuk ezekbe a kategóriákba besorolni a szereplőket, és pont annyi időt és energiát fordítsunk csak rá, mint amennyi az adott ranghoz szükséges. Ne akarjunk a történetünkben felbukkanó minden egyes személynek szövevényes múltat, családfát és kidolgozott személyiséget adni, fölösleges, nagy részükkel az olvasó se törődik, csak elvesztegeted azt a munkát, amit a főszereplőkre is lehetne fordítani. De, hogy megkönnyítsem a dolgot én most belemegyek ezekbe részletesen:
1. töltelék szereplők - az utca embere, a tömeg, háttér elemek, akik csak azért vannak, hogy ott legyenek és ne mindent fák népesítsenek be xD Nem kell, hogy legyen nevük, történetük, hiszen gyakorlatilag szerepük sincs. Ettől függetlenül semmiképp sem szabad őket semmibe venni, hiszen a világ részét képezik. Ellentmondásos mi? :) Persze ne gondoljatok semmi bonyolultra, elsősorban náluk ami számít a külsőségek és egyes reakciók. Fontos, hogy az öltözékük passzoljon az aktuális helyszínhez és feltételekhez. Pl. ha egy északi tundrán lévő városban játszódik épp a sztori, akkor a tömegszereplők se rohangáljanak shortban és pólóban - oké ez rohadt szélsőséges, de csak, hogy érezzétek XD illetve, ha egy oylan helyen vannak, ahol van egyfajta népviselet, vagy jellemző divat, megkülönböztető jel, akkor az érződjön rajtuk is. ugyanakkor túlzásokba se kell esni, nem kell mindenkinek extravagáns, különleges öltözet, maradjon csak tömegember, ne lógjón ki lehetőség szerint. Reakciók terén pedig mindig alkalmazkodjanak az épp környezetükben zajló eseményekhez, ne csak bábuk legyenek. Ha valami meglepő történik lepődjenek meg, de legalábbis figyeljenek fel arra, hogy épp megtört a monotonitás, és valami zajlik. Lehet, hogy csak háttérelemek, de attól még élnek.
2. mellékszereplők - ők azok, akik nem viselnek különösebb történetelemet, de már van szerepük. Ők már kapjanak egyfajta személyiség csomagot, legyen nevük vagy státuszuk, ami kiemeli őket a tömegből és legyen meg az, hogy milyen helyet kapnak a történetben. Ez az a csoport, akik igen nagy skálán mozognak, ha Saigamis példával akarnék élni, akkor ide tartozik pl. a skála legalját képviselő Habyrith, akinek annyi szerepe votl csak, hogy ott volt, lőtt párat és Reiji jól leverte, és ott a skála másik vége pl. Santhor, aki nemcsak azért volt ott, hogy harcoljon és Sean villogjon mellette, hanem, hogy a későbbiekben segítséget adjon a főszereplőknek. Az ilyen mellékszereplőknek már lehet minimális múltat, saját történetet adni, de csak akkor ha lényeges. Saigamis pl. Habyrithnek csak a neve volt meg, és, hogy vagy néma, vagy nem igazán beszél, Ruviának szintén csak a neve, és, hogy a pénz és a győzelem érdekében mindet elkövet, és velük ellentétben ott volt Santhor akinek nem csak a neve volt meg, de megkapta a maga rövid kis családi történetét is, ami ahhoz volt szükséges, hogy tudjuk, hogy miért áll a rossz oldalon, és hogy értsük, hogy nem pálfordulás az, hogy a későbbiekben a főszereplők segítségére lesz.
Kinézetre nem feltételnül kell megkülönbözetetni őket a tömegszereplőktől, hiszen az teszi őket többé, hogy betöltenek valamilyen funkciót a történetben, de ehhez nem feltétlenül kell kirívó személyiségnek lenniük. persze el lehet játszadozni gondolatban, hogy nekik mi lenne a történetük, de amennyiben ez a fősodor szempontjából nem fontos, úgy nem élvez prioritást a dolog. Ugyanakkor ha olykor hagyjuk, hogy egy-egy mellékszereplő jobban elvigye a figyelmünket, még akár valami jó is kisülhet belőle, az én esetemben ilyen volt pl. Bannon, aki rossz mellékszereplőként indult és még csak a saját sztorija se volt meg, hogy mit miért csinál, aztán egy kicsit elkezdtem tovább gondolni, és bumm, két fejezet közt előlépett főbb szereplővé, akinek nemcsak a múltbéli története van meg, de sokkal fontosabb szerepet is kapott a történetben, mint ahogy azt kezdetben szántam neki.
3. Főbb szereplők - ahogy a csoport neve is mutatja ők bizony már lényegesek. Nekik már jár a név, a háttértörténet a saját egyéniség és megjelenés. A legfontosabb velük kapcsolatban az, hogy hatással vannak a történet fősodrára, avagy egy főszereplő jellemfejlődésére, döntéseire, cselekedeteire. Ebben a mondatban egyben megjelenik az is, hogy mi a különbség köztük, és a főszereplők közt: míg a főszereplőkről szól a történet, addig a főbb szereplők azok, akik bár nincsenek mindig jelen, de nélkülük nem folyna tovább a sztori. Minden egyes főbb szereplő okkal, és feladattal lép a történetbe, még akkor is, ha az kezdetben nem is feltétlenül érezhető. Náluk már érdemes időt és energiát fordítani a jellemre, a viselkedésre, a múltra, és legfőképp a motivációra. Fontos, hogy tudjuk, hogy honnan jön, milyen indokkal és merre tart, hiszen ezek mutatják majd meg a történetben betöltött szerepét. Persze nem szükséges pl. minden gyerekkori élményét kigondolni meg hasonlók, viszont annál jobban ki kell találni, hogy egy-egy ilyen szereplő miként viszonyul a főszereplőinkhez, milyen módon hat(ott) rájuk, és ugyanez természetesen fordítva is legyen meg. A főbb szereplőket már kinézetileg is érdemes elkülöníteni minden más szereplőtől, legyenek meg a külső és belső karakterisztikáik, amik a jellemét és küllemét adják.
4. Főszereplők - És végre elérkeztünk hozzájuk is, mint ahogy az elején említettem ők bizony a történet szíve és lelke. Nélkülük nincs történet, de ők sincsenek meg a történet nélkül. Egy főszereplőnél mindennél körültekintőbben és mélyrehatóbban kell eljárnunk, hiszen minden cselekedete, megszólalása egy újabb dobbanása a történetnek. Nagyon fontos, hogy ki ő, honnan jött, mi történet vele, és főként, hogy még mi fog. És ez bizony egy igen összetett és hosszú folyamat - és ami a legfontosabb, úgy találjuk ki a főszereplőinket, hogy hagyjunk helyet a jellemfejlődésnek! Az igazi, mély és hihető jellemfejlődés az, ami lenyűgözővé teszi a karaktereket. Ne akarjunk tökéletes embereket alkotni, mert hamar elvesztik a varázsukat, tegyük őket emberivé, és ezzel elősegítjük az olvasónak is, hogy azonosulni tudjon egy vagy akár több főszereplőnkkel.
Nagyon sok történetnél, elsősorban a kaland és hősiesség alapú sztoriknál alapelem az, hogy a főhös(ök)nek tragikus, vagy tragikus elemmel átszőtt múltja van - és ha belegondolunk ez szinte minden nagy és híres hősnél így van (Naruto, Peter Parker, a One piece szereplői és még sorolhatnám naphosszat) így igen csábító a gondolat, hogy mi is í]y járjunk el a karaktereinkkel, hiszen valljuk be valahogy jobban lehet szimpatizálni egy olyan hőssel, aki keserű dolgokat élt át a múltban és onnan emelkedik legendává. És szerintem ezzel nincs is baj, ez voltaképp egy tökéletes siker-recept, a kérdés már csak az, hogy miként kezeljük azt a bizonyos múltat. Ehhez talán csak egyetlen tanácsom van: soha de soha ne vigyük túlzásba - ha valami már túl tragikus az bizony lassan már komikus. Jó az, ha drámai elemekkel közelítjük az olvasót a karaktereink felé, de azért senki nem olyan hülye, hogy bedőljön bizonyos könnyfakasztónak szált erőltetett dolgoknak. Nehéz dolog ez, és igazából nem is nevezném helytállónak, hogy én itt papolok erről, amikor ilyen jelenetet még én se tudtam tisztességesen összehozni XD
Na de, egy főszereplő persze nem csak a tragikus elemekből áll, sőt a legjobb az ha több, vagy legalább annyi pozitív tartalmú esemény kapcsolódik hozzá, hiszen ha csak negatív élményeket hoz a csomagban, akkor kétes, hogy helyes motivációk vezérlik-e.
A háttértörténet mellett a másik nagyon fontos a személyiség - alaposan gondoljuk ki, egy karakter akkor van jól megtervezve, ha életképes, egyedi reakciókat tudunk kicsikarni belőle - még akkor is ha ez nem feltétlenül jön zsigerből, hanem tervezési folyamat szüli. Tudnunk kell, hogy mikor mire hogy reagáll, hogy cselekszik, hogy mozdul, mit és miért mond. Őszintén bevallva én ezekkel rengeteget tudok vacakolni, míg Sean és Ayumi már már magátl jön, addig pl. Reiji és Gale nagyon kemény dió. Már csak azért is mert nem egy hasonló tulajdonsággal rendelkeznek, és nagyon kell ügyelnem arra, hogy megfelelően el legyen különítve egymástól a két fiú jelleme, szavajárása és reakciója. A jelenleg készülő 16. fejezetben például többször át kellett írnom a Lance-Gale párbeszédet, mert akarva akaratlanul is olyan mondatokat adtam Gale szájába, amik inkább Reijihez passzoltak volna. ÉS persze ez épp nem a tutorialhoz tartozó információ, csak szeretném megmutatni, hogy bár könnyűnek tűnhet a dolog, de ha igazán profi módon akarjuk életre kelteni karaktereinket, akkor jobb ha kétszer is átgondoljuk, hogy miként szerepeltetjük figuráinkat.
Szintén a legfontosabbak közé tartozik természetesen a karaktrer kinézete. Itt az alkotók hajlamosak túlzásba esni, hogy teleaggatják a főkarikat menőbbnél menőbb kiegészíőkkel és extravagáns ruhákkal, de szerintem ez fölösleges, a kevesebb néha több itt is érvényesül. Olykor elég ha csak van egy-egy alapmotívum, amire építjük a karakterek kinézetét - színek, elemek, állatok vagy bármi, ami csak eszünkbe jut - a lényeg az, hogy felismerhető legyen és ne lehessen összekeverni a többi karakterrel. Na ez az ami nálam a Saigamiban szintén nem a legszerencsésebben jelenik meg XD Persze igyekszem most már jobban odafigyelni pl. az öltözködési stílusokra meg hasonlókra, de nem mondhatnám, hogy olyan szuper kiemelkedőek a főszereplőim, így ezt a hibát azzal próbálom ellensúlyozni, hogy a többi főbb és mellékszereplőt úgy alkotom, hogy kellőképp eltérjenek és ne érződjön ki, hogy bizony sok sok évvel ezelőtt én nem mentem el ilyen mélységekig a karakterdizájnolásnál.
UGyanakkor vallom azt is, hogy a külsőségek nem elsődlegesek, minden esetben a karakter személyisége az, ami majd közelebb viszi az olvasóhoz őket, de egy jó dizájn ezt a folyamatot nagyban elő tudja segíteni.
Nos mivel kezdek elég terjengős lenni ezzel a tutoriallal, ahelyett, hogy tovább szaporítom gondolatimat és önkritikámat inkább felvázolok egy karakterlap szerűséget, avagy egy rakat mankóként használható kérdés, ami segítségetekre lehet egy karakter alkotásánál.
- Kinézete részletesen (haj, szem, testalkat, öltözködési stílus stb)
- különleges ismertető jel
- különleges/csak rá jellemző kiegészítő
- kora?
- korához képest, hogy viselkedik - érettebben, gyerekesebben, pont úgy stb.?
- mi a legmeghatározóbb gyerekkori élménye?
- hol és kikkel, milyen körölmények közt zajlott a gyerekkora?
- faji / rangi / nemzetiségi / származásbeli hovatartozása?
- gyerekkori motivációk?
- különleges képességek - átlagos emberekhez képest (pl. Saigamis példa: minden saigami átlagon felüli fizikai erővel rendelkezik, uralnak egy-egy elemet)
- különleges képesség, ami csak rá jellemző?
- mi a személyes célja?
- mi az alkotó célja a karakterrel - mert ez bizony sokszor nem ugyanaz :)
- mik a többi karakter elvárásai célja felé? (pl. nagy dolgokat várnak el tőle stb.)
- milyen motivációk vezetik célja felé?
- legjellemzőbb tulajdonságai?
- jó tulajdonságai?
- rossz tulajdonságai?
- tehetséges / hozzáértő a következőkhöz:.....
- abszolút tehetségtelen / hozzá nem értő a következőkhöz:.....
- más karakterekhez való viszonya - kit szeret a legjobban (barátként, szerelmként, családtagként) ki az akit utál, kihez szeretne felnőni/hasonlítani, kivel rivalizál, élcelődik stb.
- személyes vágyai?
- dolgok, amiket szeret?
- dolgok, amiket utál?
- félelmei
- jellemfejlődési útvonala - honnan indul, hova tart, milyen "állomásokon át"
Röviden - már amennyiben ez a tutorial rövidnek mondható XD - ezek lennének az alapvető gondolatiam, tanácsaim, segédleteim a karakterek megalkotásához, és biztos vagyok benne, hogy nem sikerült mindent számba vennem, hiszen annyira tág és mély ez a téma, csak úgy mint maguk a szereplők világa. Mindenesetre remélem, hogy tudtam újat mondani, vagy legalábbis segítséget nyújtani valamilyen szinten. Summázó tanácsom csupán csak annyi, hogy ne sajnáljátok rájuk az időt és energiát, zakatoljon az agyatok folyamatosan, legyetek nyitottak a világra, mert egy karakter megalkotása hosszú folyamat, és olykor a legjobb ötletek a legváratlanabb pillanatokban találnak ránk. :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
